A fájdalmas közösülés (görög orvosi kifejezéssel dyspareunia – pareunos: együtt feküdni valakivel) a nemi élet zavarainak egyik, talán leggyakoribb megjelenési formája. Férfiaknál és nõknél is elõforduló zavarról van szó. A dyspareunia diagnózisát akkor használjuk, ha a közösülés fájdalmat okoz. A közösüléskor érzett fájdalom lehet elsõdleges és másodlagos, teljes és helyzettõl függõ. Elsõdleges fájdalomról akkor beszélhetünk, ha a nemi élet kezdetétõl számítva minden alkalomkor fáj a közösülés. Másodlagos a fájdalom, ha az rövidebb-hosszabb ideje tartó zavartalan közösülési gyakorlat után támad. A teljes fájdalmon azt értjük, hogy a közösülés elkezdésétõl a befejezéséig fáj a hímvesszõ jelenléte, míg a helyzettõl függõ fájdalmat bizonyos testhelyzet vagy az új nemi társnak a tapasztalatlansága okozza. A fájdalom jelentkezésének lokalizációja alapján is csoportosítható a dyspareunia. Így két csoportot különíthetünk el, a felszínes (a hüvelybemenet környékén észlelt), illetve a mély (a hüvelyben, mély behatoláskor jelentkezõ) dispareuniát.

Pontos elõfordulási gyakorisága nem ismert, hiszen a panaszok legjelentõsebb hányada rejtve marad. Sok beteg szégyenérzete miatt nem fordul orvoshoz.

A nemi élet fájdalmassága lelki és testi okokra egyaránt visszavezethetõ. A lelki tényezõk szerepe lényegesen jelentõsebbnek látszik, de pontos adatok ezzel kapcsolatban nem ismertek.

A fájdalmas közösülés testi okai lehetnek: a hüvely szûkülete, hüvelygyulladás, gátrepedés vagy gátvarrás utáni hegesedések, kismedencei ciszta, változó korban ösztrogén hiánya miatt kialakuló hüvelyfal-sorvadás. Biológiai ok lehet még az endometriosis, vulvaris vestibulus, medencei trauma, vagyis az olyan elváltozások, amelyek a hüvely szárazságát okozhatják. Megemlíthetõ még a gombás vagy más baktérium okozta fertõzés és a herpesz kiváltó okként.

Lelki okok között szerepel a korábban elszenvedett szexuális bántalmazás, párkapcsolati konfliktus (nem szexuális szinten), félelem a közösülés során az énvesztéstõl, bûntudat a szexuális élet miatt, illetve a terhességtõl való félelem. De közösülési fájdalmat idézhet elõ a szülõknek a nemi életrõl vallott elmarasztaló véleménye is.

A fájdalmas közösülés szervi okainak felderítése a nõgyógyászati vizsgálat feladata. A szeméremtest, a hüvely és a méhnyak alapos megtekintése, a kismedence áttapintása, segíthet a szervi okok felismerésében. A szervi elváltozások jelentõs részét mûtétileg lehet orvosolni. A fájdalmas közösülés lelki eredetét, csak és kizárólag alapos és minden részletre kiterjedõ kivizsgálást követõen állíthatjuk fel. Manapság pszichoterápia segítségével igen jó eredmények érhetõek el a gyógyulás terén.