A vaginizmus, hüvelygörcs leírása:
A szakirodalom legelõször 1909-ben számolt be a vaginizmus (hüvelygörcs) tüneteirõl.
A vaginizmus a hüvely alsó harmadának kontrollálhatatlan, görcsös összehúzódása. Tulajdonképpen a gát és a hüvely izmainak, görcsös állapotáról van szó, amely megnehezíti, esetenként lehetetlenné teszi a hímvesszõ hüvelybe jutását.
A hüvelygörcsnek különbözõ fokozatai vannak:
- enyhébb megnyilvánulásakor az érintett nõ még képes felhelyezni magának egy tampont, az intim együttlét viszont már fájdalommal jár.
- súlyosabb esetekben nem csak a szexuális kontaktus lehetetlen, hanem még a nõgyógyászati vizsgálat is
A vaginizmusnak több fajtája is lehet:
- szituatív: ez a fajta vaginizmus helyhez kötõdik, ebben az esetben a görcsösség reflexszerûen jelentkezik, amikor valamit be akarnak vezetni a vaginába
- permanens: itt az összeszûkülés szituációtól független és huzamosabb ideig tart
- elsõdleges: amikor a probléma izoláltan keletkezik, vagyis nincs összefüggés más testi panaszokkal
- másodlagos: amikor a vaginizmus valamilyen betegséghez vagy fájdalomhoz kapcsolódóan alakul ki
A vaginizmus, hüvelygörcs gyakorisága:
Óvatos becslések szerint manapság a nõk közel tizenhárom százaléka szenved a vaginizmus problémájától, és ez a szám napjainkban egyre emelkedik.
A vaginizmus, hüvelygörcs lehetséges okai:
Számos oka van a vaginizmus kialakulásának. Ok lehet például, a serdülõ korban szerzett rossz emlékek, ami lehet akár egy gyermekkori testi sérülés élménye vagy tinédzser korban egy kellemetlen, durva nõgyógyászati vizsgálat. Ennek a mintája az agyban tárolódik, és évekkel késõbb, bármilyen közeledés hatására összeszûkül a vagina, pedig már nem is áll fenn az adott probléma. Kiváltó tényezõként megemlíthetõ a gyermekkori szexuális bántalmazás is. A bántalmazás során a gyermek nem mer nemet mondani a felnõttnek, és borzalmas megpróbáltatásokat él át. Idõvel elveszíti a kontrollt saját akarata, érzései, gondolatai felett, ám a test alapvetõ védekezési mechanizmusa továbbra is fennmarad, így görcsök formájában, a test veszi át az irányítást, hogy ily módon is óvja a pszichét. A vaginizmus kiváltó oka lehet a helytelen szexuális nevelés is. Hiszen gyakori egyes családokban, hogy a szülõk a szexualitást fájdalmas és elítélendõ dologként állítják be a gyermekük elõtt. A leggyakrabban elõforduló ok, hogy a nõk, különösen testi fejlõdésük idõszakában hosszabb idõn keresztül, folyamatosan stressz alatt álltak, amitõl feszültté és görcsössé váltak. Egy bizonyos idõ elteltével gyakran tudatosodik az érintettekben, fõleg az elsõdleges vaginizmusnál, hogy voltaképpen nemcsak a medencéjüket, hanem testüket sem tudják ellazítani. A vaginizmus eredhet a közösülés tudat alatti elutasításából. További okok közé tartozik, ha a nõ nem akar nemi életet élni a terhességtõl, a partner irányításától vagy éppen az irányítás elvesztésétõl való félelem miatt. Vaginizmust néha testi betegség, például kismedencei gyulladás, vagy a hüvelynyílás hegesedése (sérülés, szülés, vagy mûtét következtében) is okozhat. Az óvszerben lévõ latex okozta irritáció szintén hüvelygörcsöt eredményezhet.
Segítségnyújtás:
A probléma sokrétûsége folytán lehetõség van pszichoterápia igénybevételére, de a megterhelõ múltba fordulás helyett érdemesebb a jelen problémájával foglalkozni, azaz az összeszorult vaginális izomzatnál kezdeni a kezelést. Ajánlható csoportterápia a külsõ ösztönzést igénylõknek, ahol a résztvevõk kölcsönösen motiválhatják egymást. A professzionális viselkedésterápia egyik formája a párterápia, ami szintén sikert hozhat. E gyógymód során a párkapcsolat problémái és az egyén gondjai kerülnek a középpontba.
