A szexuális funkciózavarok a szexszel kapcsolatos klinikai szindrómák széles spektrumának csupán egy kis szeletét jelentik.
A szexuális egészségi problémák (klinikai szindrómák) áttekintése
(Dr. Szilágyi Vilmos áttekintésének nyomán)
A szexuális funkciózavarokon kívül egész sor más zavar is profitálhat a terápiából. Ezek közül néhány könnyen kezelhető gyógyszerekkel, vagy rövid gyógyászati intervencióval, mások viszont súlyosak lehetnek és egész sor orvosi kezelést, vagy intenzív pszichoterápiát igényelhetnek, hosszabb időn keresztül. Egyes zavarok nemcsak az adott egyén számára lehetnek problematikusak, hanem mások számára is károsak lehetnek. Nem minden terapeuta, vagy orvos képesített minden ilyen zavar kezelésére. Sőt, bizonyos szindrómák több szakember figyelmét igénylik, s egyes esetekben a terápia is hatástalan.
A szexszel kapcsolatos, legfontosabb klinikai szindrómák.
1. Szexuális funkciózavarok
- Szexuális averzió
- Elfojtott szexuális vágy
- Fájdalom a szex közben
- Vaginizmus
- Tumeszcencia-problémák (hiányzó, vagy gyenge erekció, illetve lubrikáció)
- Orgazmus-problémák (az orgazmus rossz időzítése, vagy hiánya)
2. Problematikus viselkedésminták
(Ez jórészt fokozat kérdése. Nem minden ilyen viselkedés szükségképpen problematikus. Egyesek viszonylag ártalmatlanok, de mások veszélyessé válhatnak az adott egyén és/vagy a társadalom számára. A terápia szükségessége ezért a felmerülő zavar súlyossági fokától és másokra gyakorolt hatásától függ. Egyes esetekben a viselkedés egyértelműen káros. Ha pedig kriminális, akkor a rendőrség és bíróság részéről is beavatkozást igényel.)
- Exhibicionizmus
- Voyeurizmus
- Fetisizmus
- Fetisiszta transzvesztizmus
- Frottőrizmus
- Szexuális mazochizmus
- Szexuális szadizmus
- Pedofilia
- Kényszeres szexuális viselkedés
- Szexuális agresszivitás
3. Nemi identitás problémák
- Gender diszforia (nemi szerep és identitás problémák)
- Interszex szindrómák
4. Erőszakkal és viktimizációval kapcsolatos szindrómák
- Gyermekkori szexuális visszaélések
- Szexuális zaklatási szindrómák
- Szexuális erőszak szindrómák
- Szexuális fóbiák (pl. erotofóbia)
- Veszélyeztető szexuális viselkedés (szexuális úton terjedő fertőzés-veszély).
5. Nemzéssel kapcsolatos klinikai szindrómák
- Sterilitás, meddőség problémái
- Nem kívánt terhesség problémái
- Abortusszal kapcsolatos problémák
6. Szexuális úton terjedő betegségek
- Fertőzések (virális, bakteriális) Gyulladások
7. Egyéb klinikai szindrómák
- Fogyatékossággal kapcsolatosak
- Betegségekkel kapcsolatosak
- Gyógyszerekkel vagy más orvosi beavatkozással kapcsolatosak
- Egyéb állapotokkal kapcsolatosak
“Klasszikus” funkciózavarok
Megjegyzendő, hogy a nők és a férfiak alapjában ugyanazoktól a szexuális funkciózavaroktól szenvednek. Ennek megértését néha megnehezíti a hagyományos, terápiás terminológiánk. Egy megfelelőbb terminológia, ahelyett, hogy tévesen, nem létező különbségeket szuggerálna, hangsúlyozza a női és férfi szexuális funkciózavarok hasonlóságát.
A női és férfi szexuális funkciózavarok hasonlóságai
A szexuális funkciózavarokat legtöbbször a közösülés végrehajtásának vagy élvezetének képességével kapcsolatban határozzák meg. Így mindkét nem szexuális reagálása háromféleképpen lehet diszfunkcionális:
1. A koitusz el sem kezdődhet, mert a nemiszervek nem mutatják a szükséges kezdeti reagálást (a testi izgalom hiánya, vagyis a tumeszcencia hiánya mindkét nemben, és vaginizmus a nőknél).
2. A koitusz sikertelen, mert egyik, vagy mindkét partner véleménye szerint az orgazmus vagy túl korán, vagy túl későn történik (az orgazmus elégtelen időzítése)
3. Nem jön létre orgazmus. A modern, megfelelőbb terminológia jól tükrözi ezeket az alapvető, fiziológiai tényeket, s így a terapeuta és a páciens egyaránt a probléma pontosabb diagnózisát kapja. A terminusok mindkét nemre alkalmazhatóak, ugyanúgy, mint az emberi szexuális reagálás leírásánál. Tehát igen hasznos lenne minden érintettnek, ha a jövőben a női és férfi szexuális diszfunkciókat másként jelölnénk.
Amit ma szexuális funkciózavaroknak hívunk, azt régebben sok más néven ismerték. Modern terminológiánk csak a tudományos kutatás révén vált lehetővé, amely az emberi szexuális aktivitás biológiai és pszichoszociális tényezőinek egyre jobb megértését biztosította. Ez azt jelenti, hogy ma nemcsak másként nevezünk bizonyos igen régi problémákat, hanem egészen másként látjuk és határozzuk meg ezeket a problémákat.
Definíció: Szexuális funkciózavarról akkor beszélhetünk, ha az egyén szexuális reagálása jelentősen zavart. Ez lehet alkalmi, gyakori vagy állandó probléma.
Figyelmeztetés:
1. Ez a definíció “soft” és többféleképpen értelmezhető. Végül is, a zavar milyen foka “jelentős” és kinek?
2. A szexuális funkciózavarról legtöbbször a közösülési képességgel, vagy annak élvezetével kapcsolatban beszélnek. Így alapjában a különböző nemű partnerek között keletkező problémáról van szó.
3. A kifejezést ritkán alkalmazzák azonos nemű párokra és az öningerlésre, ám ez megváltozhat. Ám ilyen esetekben a probléma kicsit más jellegű lesz, de ugyanígy a megoldása is.
4. A jelen kontextusban csak a közösüléssel kapcsolatos diszfunkciókra korlátozódunk.
Zavaros hagyományos terminológia
A felesleges konfúziók legnagyobb részét még a hagyományos terápiás terminológia teremtette. Jórészt abból az időből származik, amikor az emberi szexuális reagálást még nem egészen értették, s amikor sokkal több figyelmet fordítottak a férfiak szexuális problémáira, mint a nőkére. Ennek eredményeként a férfiak és nők szexuális problémáira alkalmazott kifejezések egészen különbözőek voltak. Ez azonban félrevezető.
Hagyományos szakkifejezések: Nem-létező különbségek
A szexuálterápia legtöbb kézikönyve például az alábbiak szerint különbözteti meg a férfi és női szexuális funkciózavarokat.
Női szexuális funkciózavarok Férfi szexuális funkciózavarok
Általános szexuális diszfunkció (frigiditás) Merevedési zavar (impotencia)
Orgazmuszavar Retardált ejakuláció
Vaginizmus Korai magömlés
A hagyományos terminusok táblázata három női és öt férfi szexuális funkciózavart sorol fel, s úgy tűnik, mintha ezek teljesen különböző jelenségek lennének, közös fiziológiai alap nélkül. Az ilyen hagyományos megkülönböztetések eredményeként sokakban az a téves benyomás keletkezett, hogy a nők és férfiak testi reagálásai valójában összehasonlíthatatlanok. A modern szexológiai kutatás azonban egyértelműen bebizonyította, hogy az ilyen összehasonlításnak nagyon is van értelme. Sőt, most kezdünk rájönni, hogy a férfi és női szexuális reagálásokhoz hasonlóan a szexuális funkciózavaraik is hasonlóak. Tehát olyan, új szakkifejezésekre van szükség, amelyek mindkét nemre alkalmazhatók.
Megjegyzés:
A szexualitásban jelentkező zavarokat véleményem szerint legegyértelműbben és diagnosztika szempontjából leghatásosabb módon az izgalmi fázis görbéje nyomán sorolhatjuk csoportokba.
