A nagy női kamu
A női magazinok tudják, hogy nekünk nőknek, hogyan kell élvezni a szexet, és persze mindenki tudja, hogy aki nem élte már át, életében legalább egyszer a gyönyörök gyönyörét, a dupla, a kétágú orgazmust, vagy külön – külön ugyan, de nem érezte még a lüktetésszámban is eltérő hüvelyi és csikló orgazmust… az csak félig nő…
Vagy mégsem?
Az Ország Nagy Szextesztjét kitöltő nőknek ugyanis csak a 64%-a élte már át a „mindkét” típusú gyönyört, mégsem dőlt össze a civilizáció, másrészt, ezzel olyan régóta foglalkozik mindenki, hogy ha ez egy jó cél lett volna, akkor mára már minden nőnek olajozottan menne a dolog.
A férfi magazinok címlapjai nincsenek tele kreatív módszerekkel, amelyek segítségével párkapcsolati önismerethez juthatnának az erősebbik nem tagjai, vagy elősegítenék az élménygazdagabb beszélgetéseket a saját vagy a partnerük érzelmeiről, esetleg segítenék őket a megnyílásban vagy az értő hallgatásban, mégis úgy jön-megy nekik az orgazmus, mint a karikacsapás….
Ma a férfi-stílusú szex a divat mindkét nem esetében, a pozíciók, helyszínek, gyakoriságot illetően is. A modern nő bevállalós. A modern nő önmegvalósít. A modern nő egyenrangú, és ehhez tűzön-vízen keresztül ragaszkodik. Nagyon helyesen. Ám elgondolkozik-e a bevállalós, megvalósító nő időnként azon, hogy a tűzhely melege kihat az éjszaka forróságára? Vajon elgondolkodik azon, hogy ha ellaposodik a kapcsolat, akkor ellaposodik a szex is? Lehet ott bármilyen csipke-tanga, vagy hegytetőn megejtett merész szex-menet. Szerintünk igen. Szerintünk el. Talán pont azért, mert már ledöntötte a tabukat a női szeméremről. Talán azért, mert ráébredt arra is, hogy egyenrangúak lehetünk a férfiakkal ugyan, de egyformák soha.
Talán már új, távolba mutató igények ébrednek fel benne, és ezek után nem kibékülni akar a szexszel, hanem a saját, női szexualitását szeretné végre megismerni. És az igazi csodát: a szex segítségével megismerni a másikat. A szex lélek, szín és formafelismerő segítségével letapogatni a másik személyiségét.
Lássuk be: előzékeny gesztus volt rácsodálkozni és magunkra próbálni a férfiszexualitást. Meglepően sok helyen passzolt is ránk! De be kellene látnunk azt is, hogy a nők és a férfiak nem egyformák, eltérőek a szerepeik és kicsit a céljuk is különbözik, és nem csak a szexben és a kapcsolatban, de a szívesen sutba söpört, jó öreg evolúció szempontjait tekintve is.
Lassan nem a szex lesz a titok, hanem az, ha nincs. És erről lassan a partner sem tud, csak a nő, egyedül, belül. Mert a modern nő szexszel és élvezi.
A modern nő a lehető legtöbbször, a lehető legjobban élvezi a szexet, ez így rendben is van. De azért a szex is csak akkor igazi, ha a feleknek van mondandója egymás számára a szexen keresztül, vagy bármilyen más kommunikációs csatornán.
Félreértés ne essék, nem kell visszakívánni azokat az időket, amikor a kapcsolati konfliktusokban egyik fél (a férfi) a szexet hiányolta, míg a másik mindig a beszélgetéseket és a „minőségi időt” kereste! De ha már ennyit beszélünk a szexről, talán arról sem ártana, hogy hogyan lehet a szexszel, szexben beszélni, vagy hogy hogyan beszél hozzánk a szex, ha figyelünk rá.
Ha már megvalósítunk, mi, nők, akkor valósítsunk meg inkább egy táncot, vagy egy némafilmet. Ahol tekintetekkel beszélünk meg érzelmeket: szépet, gonoszat egyaránt. Amit, ha összezavarnak a szavak, még mindig ott a szó előtti tartomány. Amikor görcsösen ismétlődik ugyanaz a vita és már lassan, bizonyossá válik, hogy nem az a gond, amit mond, hanem ahogy mondja, akkor valakinek el kell tudni táncolni azokat az érzelmeket, amiket a szavakkal mindig összegubancolunk.
