Szado-mazo – Korbácsos szerelem
Az extrém szex az egyik legmenőbb műfaj ma a szex felületén. De mit is jelent ez a valóságban? Fekete bőrszerelést, korbácsot, csattanós fájdalmat, húsba mélyedő fogakat? Kik és miért kedvelik jobban a bizarr helyzeteket sem nélkülöző erotikát?
A szexteszt megállapításai mellett kiderül az is, mit jelent a titokzatos BDSM, valamint, hogy betegség e a fétisizmus?
A szexteszt kérdése így hangzott: Kipróbáltál már extrém szexuális aktivitást? Például szado-mazo szexszet?
Az összes válaszadó 9 %-a igennel válaszolt, és itt semmilyen eltérést nem leltünk nők és férfiak között, teljesen egyforma számú válaszadó próbálkozott már ezzel a műfajjal, ahogy azok száma is megegyezik, akik kipróbálták, de nem jött be nekik. Ez férfiaknál, nőknél egyaránt 2%. De, azért nem is olyan kicsi ez a szám, vagyis a kipróbálók aránya, hiszen ezek szerint minden kilencedik ember egyszer vagy többször, de valakinek megmutatta már vadóc, a külvilág számára talán teljesen ismeretlen, titkos, sötét oldalát…
Az is kiderült azonban, hogy az életkor jelentősen befolyásolta a pozitív vélekedések számát, és a bevállalós trendben, az akciók száma, az életkor előrehaladtával rohamosan csökken. Vagyis a fiatalok azok, akik rákattannak erre, kipróbálják, aztán ahogy változik az életük, úgy keresnek más felületet, amelyen keresztül „átereszthetik” a személyiségüket. A 21-25 év közötti fiatalok 22%-a már vette ki részét a kemény szexből, de ez a szám a 36-40 év közöttieknél már csak 22%. (és ez azért magas számnak tekinthető!)
A főnök-szolga leosztás azonban még ennél is népszerűbb, és ha nem is sokkal, de azért a nők nagyobb lelkesedéssel vállalják be ezt a szerepjátékot. (nők 15%, férfiak 13%) játszott már ilyen felnőttjátékot, ám akik már kipróbálták, azoknak csak 2 %-a az, akit nem hoz a továbbiakban lázba a szituáció, hogy főnök vagy szolga lehessen a szexi szerepleosztásban. E tekintetben szintén nincs különbség nő és férfi között.
Nos eddig a számok kínálta bizonyosság, vagyis most már tudjuk, hogy a nők leheletnyivel ugyan, de azért nagyobb számban vállalják a korbácsos-bilincses játékokat, de mi történik akkor, ha valaki nem csak pillanatnyi szeszélyének hódol, hanem hónapokig, akár éveken át a fájdalommal köt barátságot a szexben?
A magyar bdsm szubkultúra
A szadizmus szó hallatán összerezzen az ember fia/lánya, mert a hideg, húsba vágó kegyetlenséget és a gonoszságot juttatja eszébe. A szado-mazo azonban egyszersmind egy szubkultúra is, amelynek tagjai nem beteg emberek, azokat kiveti magából az a közösség. Különbséget kell tenni a bántalmazó és kegyetlen, kontrollvesztett szadista és a szado-mazo szubkultúra egészséges tagjai között. Sokan a műfaj hívei közül csupán játszanak a helyzettel, egymással előre egyeztetve a játékszabályokat, és ugyan előfordulhatnak pálcacsattanások, erősebb csípések és marások, azért ők nem betegebbek, mint az az ember, aki szorongásokkal telve halk hangon beszél csak, alig hallhatóan, vagy az, aki annyira hivalkodó, hogy nem tűri meg semmilyen közösség. Akadhatnak deformációk a személyiségeken, de a betegség fogalom túl súlyos e közösség tagjainak jellemzésére. Deviánsak a punkok, deviáns a maga módján az intorvertált fizikus is, a lepkegyűjtő, a gyűjtögető, felhalmozó ember, de egy bizonyos szintig ezeket a megnyilvánulásokat sem bélyegezzük a betegség fogalmával, csak „kicsit soknak” nevezzük. A szado-mazo szubkultúra híveinek nagy része éppen olyan ép lelkű ember, mint bármelyik másik, és a szerepjátékuk sem eszement ámokfutás, hanem tisztességes szabályjáték. Noha a szexben van agresszió vagy dominancia, ez a játék határain belül marad náluk, amelynek szabályait előre egyeztették társukkal vagy társaikkal.
Ez a szubkultúra nagyon elfogadó, a szexuális témákról könnyeden beszélnek egymás között, a szituációt, kapcsolatot és a szexet a legkevésbé sem választják el anekdotáik elmesélése során, egyszóval sok szempontból nagyon emberi a közösség, ahol a titoktartás alapvető elvárás, hiszen mindenféle rendű és rangú ember van a soraik között. Nem nyitnak azonnal, a közösségben való virtuális, önfeltáró jelenlét fontos előzmény, ezt követi a nyitott partikon történő megjelenés valamint az egyes tagok személyes megismerése, és mivel nem túl nagy a közösség, ismerik egymást, összeérnek a történeteik. A mélyebb körökbe már a meghívók az ismeretségeken át, személyesen érik el az érintetteket, de a legmélyebb körökben sincs még csak hasonló tolakodás vagy verekedés sohasem, mint amilyen egy diszkóban előfordul. Nincs „taperolás” kéretlenül, nincs kötözködés. Dominánsak vannak és szubmisszívek, láncok és bőr, latex, és büntetés, ha valaki vállalkozik erre, de azért a nyilvános szex ritkán fordul elő. Az zárt házibulikban, csak a résztvevőkre tartozik. Itt az ismerkedés is inkább zajlik udvari etikett szerint egy idegen diszkóhoz képest. Ismerősök vannak itt, mint egy nagyobb gimnázium aulájában, akik végül megtudják egymás történeteit, a hálószoba titkokat is, adott esetben, amely adott eset nem ritka.
Persze ez a fejezet nem tagtoborzó, nem akarnak reklámot és nincs is szükségük több tagra, mint aki amúgy is odatéved. És odatéved, megtalálja őket az, aki őket keresi. Azt követően aztán a közösség eldönti, hogy valóban közéjük illő szexuális és érzelmi intelligenciával rendelkezik-e az adott illető és engedi -e mélyebbre és mélyebbre vagy sem. Aki bemutatja az újoncot, egyszersmind valamennyire felelős is annak viselkedéséért a többiek szemében. Valahogy így működik itthon ez a műfaj. Nem bűnözők és pedofilok gyűjtőhelye ez, még ha deviánsak is, és nem annyira veszélyesek, mint amilyennek első látásra/hallásra tűnhetnek.
Agresszió és dominancia a szexben
Sokan gondolják azt, hogy a szex az a pozitív érzelmek kifejezésének színtere, csak a szeretet, gyengédség, szenvedély nyelve, egyenrangú felek játéka és nem fér bele, hogy valaki hatalmat gyakoroljon vagy vad legyen. Ezt a véleményt nem osztják azok, akik a szexben szeretik a szerepjátékokat, melyek a domináns és szubmisszív fölé-alárendelt kapcsolatot élik meg. Valójában a dominanciaharc minden kapcsolatban ott van, néha éppen azzal, hogy „nincs ott”, vagyis a felek kényesen kerülik az ilyen megkülönböztetéseket, azaz kölcsönösen igyekeznek egyenrangúak maradni. Ez néhol könnyen, szinte magától értetődően, néhol területek vagy feladatok szerinti felosztásban, néhol pedig erőltetve működik. A dominancia szerepjátékosai ezeket a szerepeket nem félnek explicitté tenni és vállalni. Mivel a női egyenjogúság iránti igény napjainkban társadalmi szinten is megnyilvánuló természetes jelenség, talán kevésbé kedélyborzoló gondolat hogy egy domináns nő expliciten is kimondatja a szolgájával szex közben, hogy ő bizony szolga, aki azért létezik, hogy az ő kegyeit kereshesse, az úrnő figyelme kegy, az élvezete pedig a lehető legnagyobb ajándék a szolgájának. A fordított helyzet már kevésbé tűnik trendinek, pedig e világban olyan is létezik. Cserébe a domináns felektől elvárt a felelősségvállalás, irányítás, a másik határainak tiszteletben tartása. Néhányan azt vallják, hogy „egy jó dom, dominát csinál a szubjából a világ többi része felé.”
A játék veszélyei
Egy önbizalom hiánnyal küzdő nő öltözhet egész életében garbóba és felszedhet akárhány kilót, hogy ne vegyék őt észre, vagy teheti a fordítottját – ami ugyanannak az éremnek a másik oldala – felvehet egy tűzpiros miniszoknyát tűsarkúval, de mindkét megoldás veszélyeket rejt magában. Annak a veszélyét, hogy az eredeti problémáját csak megerősíti és nem csökkenti vagy nem oldja meg. Ez a bdsm-el is így van. Előfordulhat, hogy nem sikerül „kijátszani” a gondot, és előfordulhat az ellenkezője is, sőt az is, hogy a helyzet változatlan marad. A szó előtti tartományba, azon belül is, egy szerepjátékba száműzni a megoldandó helyzetet lehet szerencsétlen próbálkozás is. A szex mélyen van, és mélyre hatol az ott megélt dolog, legyen az unalom, igazságtalanság, szenvedély vagy gyengédség. Bármire képes hangerőt adni, amit odavisznek a terébe.
Az ismétlési kényszer fogalmát kevesen ismerik. Az ismétlési kényszer az a jelenség, amikor valamilyen helyzetet ismétlünk, keressük és meg is találjuk a világban, amikor ugyanazt a helyzetet teremtjük unos- untalan. Azért jelentkezik, mert egyszer, valamikor egy dolgot nem tudtunk megoldani, nem értettük meg, és az a dolog ilyetén módon kedvessé válik számunkra, még akkor is, ha fájdalmas. Sokszor egy elszakadt szerelemmel kezdődik, vagy gyerekkorban a szülőkkel folytatott csatározás a kulcsa, a lényeg ugyanaz: meg akarjuk ismételni, újrajátszani a problémát különböző variációkban, helyzetekben, érzelem-leosztások közepette, amíg nem leljük meg rá a megfelelő megoldást. És ez örömöt okoz, míg az ilyen ismert konfliktust nem tartalmazó helyzetek e mellett unalmasnak tűnnek, olyanok, mintha „nem azt csinálnánk, ami a dolgunk.”. A bdsm színpadára nem ritkán ilyen ismétlési kényszer kerül, ott drámává válik, a szerepek tiszták és ott akarjuk újra átélni azt, amivel küzdünk. Ha sikerült megnézni minden oldalról, ismertté válnak a mozgatórugók, otthonosan mozgunk a saját témánkban, akkor eltűnik a bdsm erejének nagy része. Teljesen ritkán tűnik el, de a „hétköznapi” szex egyre nagyobb teret kap. Le lehet szokni erről az érzésről. Viszont ráerősíthet az orgazmusok sorozata egy olyan fétisre, amiről utána már valóban nehéz lemondani, vagy egy olyan szerepre, amelyik így egy elzárt „térben” élhető meg csak a személyiségnek, és nem épül bele a hétköznapokba. Azonban ha mérleget vonunk, akkor azt kell mondanunk, hogy az extrém szexuális szerepjátékok veszélyei csekélyebbek, mint a várható nyereség, és hogy többen jönnek ki jól a dologból, mintsem azt gondolnánk.
